Történetünk
Néhány mondat bevezetőnek...
Sajnos bő 1,5 évvel ezelőtt meghalt kedves apósom. Férjemre hagyott hagyatéka nemcsak anyagiakban, hanem bölcsességben is megmaradt.
Ahogy gondolkodtunk, mi is legyen, férjemnek egy édesapja után maradt bölcsesség jutott eszébe:
„Az örökséget nem elherdálni, hanem befektetni kell!”
Mivel mindketten pedagógusként tevékenykedünk, és öt csodálatos gyermekkel és egy unokával büszkélkedhetünk, ezért szem előtt tartva ezt a jó tanácsot, elgondolkodtunk, hogy hogy is legyen tovább.
Ekkor beültünk az autóba, és a számunkra kedves helyeket felkeresve nézegettük a kerítéseket, ablakokat, ELADÓ feliratot keresve.
Mindig élt bennünk egy kis vágy… egy kedves hely, ahol megpihenhetnek a nyugalomra, pihenésre vágyók. Egyszer csak megpillantottunk egy aprócska házikót, Dunaalmáson. Telefon elő, fénykép…
Hazafelé már izgatottan hívtuk is a számot.
Gyorsan megbeszéltünk egy minél előbbi időpontot a ház megtekintésére. Ahogy az akkori tulajdonos kinyitotta nekünk a kaput, már férjemmel mindketten éreztük, hogy ez a régi kis ház tele van lehetőséggel. Amikor még szinte mindenki (kivéve drága Mártikánk és Pistánk!) „csak” egy öreg, lepusztult házat látott, nekünk már egy gyönyörű gyöngyszem volt a szemünk előtt.
Sok-sok munka, utánjárás, logisztika és nem alvás után, egyre inkább magunkénak éreztük. Tervezgettünk, csiszolgattunk, morfondíroztunk. Az én kis férjem éjszakánként éberen rakta össze a másnapi teendőket, elvégezendő munkálatokat.
Szakemberek jöttek, mentek, tevékenykedtek. De mostanra, majd egy év eltelte után az utolsó simítgatásokhoz is elérkeztünk. Minden nap dolgunk végeztével ragyogó szemmel zárjuk be a kaput.
„Ma is ügyesek voltunk!”
És végre addig simogattuk, szeretgettük, hogy elkészült a „Maja Vendégházunk”!
Tele szeretettel, jó érzéssel, odafigyeléssel, reménnyel.
Reméljük, hogy minél többen a mi kis vendégházunk 4+(4) főt kényelmesen befogadó „Levendula” apartmanját, vagy a 2+(1) főnek tökéletes kis gyöngyszemet, a „Rózsa” apartmant választja pihenése helyszínéül, és boldogan, tele szeretettel, feltöltődve tér haza.
Mi MINDENKINEK ezt kívánjuk;
szeretettel és tisztelettel:
Maja és Gergely
